Szó rím dal - Somogyi László Szociális Szolgálat

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Szó rím dal

Hírek > 2013


Ha valaki elsétál a Kondor Béla sétány 15. szám elé, és az épület előtt megállva elolvassa a „réztáblán", hogy mi található a kapun belül, az bizony nem jön izgalomba, s nem mozgat meg köveket azért, hogy belül lehessen.

A bejáraton lévő táblán ugyanis ezek a sorok állnak: Somogyi László Szociális Szakszolgálat, Idősek Átmeneti Otthona. Ugye, nem különösebben izgalmas?
Ha azonban látogató lesz az arra sétálóból, oly emberire, meghatóan szépre és elgondolkodtatóra lel odabenn, hogy akár többször is visszatérne.



A jó melegben, a szép, tiszta szobában már gyülekeznek a ház lakói, hogy végighallgassák a lelket tisztogató másfél órás műsort, amelyet a „tanárnő" ajándékoz nekik, aki már ott van, s várja, hogy elmondhassa azokat a verseket és elénekelje azokat a dalokat, amelyeket a fejében, a szívében hozott magával az otthon idős lakóinak.


Tósoki Anikó, mert róla van szó, hetente jár a szakszolgálathoz.

Mára már az életem megkerülhetetlen részévé vált, hogy szavakkal, versekkel és dalokkal simogatom meg ezeket a kedves embereket - mondja Anikó, akiről tényleg elmondható, hogy nincs
ideje unatkozni.

Hiszen, amikor megkérdem tőle, hogy mi a foglalkozása, sorolni kezdi:
Mentálhigiénikus, művészetterapeuta, pedagógus és versmondó-előadóművész vagyok. Első hallásra soknak tűnik, de egyrészt ezek jól megférnek egymás mellett, másrészt nem is tűnik fel, hogy éppenséggel mikor mi vagyok.



A száj szép szavai



Anikó műsora alatt aztán kiderül szavainak a lényege. Igaz a mentálhigiénikusság, mert olyan érzékkel, szeretettel és szakértelemmel közelít a csupa 80 év fölöttiből álló hallgatósága felé, hogy a végére már azoknak is csillog a szemük, akik a program előtt egyhangúan üldögéltek. Igaz a pedagógusi mivolta is, mert szép szóval, egy-egy kézmozdulattal hozza vissza a terembe az elkalandozókat. A versmondásához pedig nincs mit hozzátenni, mert az úgy szép és művészi, ahogy van, úgy, ahogy a szavak elhagyják a száját.

A születésnapját éppen a látogatásunkkor ünneplő, a hölgy érthetően ismert és népszerű versekkel kedveskedik a hallgatóinak.



Verscsodák




Vendég volt a soraival Máray Sándor és Kányádi Sándor, fiatalosabbá tette az aggokat Szabó Lőrinc és Dsida Jenő, bekukkantott a szobába József Attila, két karjába vette a barázdált arcúakat Radnóti, s Petőfi anyjának a tyúkja is ott kotkodált a székek között.
A nagy-nagy vendégjárás pedig egyetlen embernek, a szívét az idősek előtt valóban kitáró Anikónak volt köszönhető.
 S ha netán valaki azt kérdezné, hogy megérintik-e a sorok, a rímek az idős hallgatókat, annak csak annyit: Klementina (az egykori kiváló fizikus, aki csak járókerettel tud közlekedni, de az agya, mint a beretva) maga kérte, hadd mondhasson el egy verset. Gyula bácsi, az Erdélyből hazánkba „kijött" egykori székely körös elnök - a maga egyenes tartásával, szigorú, mégis melegséget árasztó pillantásával - is verselt, ízesen, tisztán ejtett magyar szavakkal.

Mindennél többet ér
S hogy ne csak szó töltse be a termet, a végére maradt dal is, miért ne mulatozzanak egy kicsit az ebéd előtt az otthonlakók?
A feledhetetlen Koncz Zsuzsa-lemez megzenésített verseivel és Bródy János dalba foglalt rímeivel köszönt el Anikó a közönségétől, amelytől nem vastapsot kapott, hanem a nyolcvanéves aggok megfiatalodott mosolyát, amiben sok minden benne volt.
Benne a remény, hogy lám, nekik is lehetnek önfeledt perceik, benne a köszönöm, ami egy öregtől mindig lefegyverző, s benne a visszavárás, ami elárulja, hogy a lélekig érő szó és a dal többet ér bármely megunt medicinánál.




Róth Ferenc



 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz